A vegyipari szennyvízkaparó rendszerek olyan extrém körülmények között működnek, ahol savakkal, lúgokkal, oldószerekkel, nehézfémekkel és egyéb összetett vegyületekkel terhelt üledéket kell kezelni. Ezen rendszerek legfontosabb tervezési szempontja a kiváló kémiai ellenállás, amely megakadályozza a gyors elöregedést és meghibásodást. A szokványos rozsdamentes acélok sok vegyi környezetben nem elegendőek, mivel hajlamosak lyukas korrózióra és feszültségkorróziós repedésekre. Ezért a vegyipari alkalmazásokhoz használt kaparórendszereket túlnyomórészt speciális nem fémes anyagokból készítenek, mint például nagy sűrűségű polietilén (HDPE), polipropilén (PP), polivinilidén-fluorid (PVDF) és szálerősítésű műanyagok. Ezek az anyagokat azért választják, mert bizonyítottan inerten viselkednek számos agresszív kémiai anyaggal szemben különböző hőmérsékletek és koncentrációk mellett. Egy gyógyszer- vagy speciális vegyipari üzemben például a szennyvíz pH-értéke erősen ingadozhat, és agresszív oldószereket is tartalmazhat. Egy fémből készült kaparó rendkívül rövid élettartammal rendelkezne, állandó cserét igényelne, és veszélyes leállásokat okozna. Ezzel szemben a nem fémes rendszer megbízható, hosszú távú működést biztosít minimális karbantartással. Emellett a fémionok hiánya megakadályozza a csuszpajta szennyeződését, ami különösen fontos lehet, ha a csuszpajtát tovább kell dolgozni, vagy visszanyerhető anyagokat tartalmaz. Azok számára, akik vegyipari szennyvízkezelő berendezéseket terveznek, a megfelelő kémiai ellenállású kaparórendszer kiválasztása a legkritikusabb tényező a folyamatfolytonosság, a biztonság és a hosszú távú gazdaságos üzemeltetés biztosításában.